Virágok útján / 花のあり方

Egy ikebana kompozíció megalkotása párbeszéd a növények és az alkotó között; néha meghitt, máskor gyötrelmes, intenzíven személyes kapcsolat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ikebana mindig magányos tevékenység. Először is, van az a méret – mert ki nem szeretne nagy kompozíciókat létrehozni? – ami felett fizikai lehetetlenség egyedül dolgozni, hiszen kell valaki, aki megemeli a gallyat, mialatt rögzítem, aki adogatja a virágot, mialatt a földön térdelve helyet keresek neki, aki megtartja a növényeket, mialatt én a későbbi néző szemszögéből, hunyorogva próbálom megállapítani, hogy tényleg jó ötlet-e, amit kigondoltam.

Krizantém és szőlővessző Néma Júlia gyönyörű kerámiatáljában

De ha még le is mondanék a térkompozíció építésének öröméről, akkor is szükségem van társakra; kell az inspiráció, a kihívás, az interakció azokkal, akik hozzám hasonlóan a virágok között keresik a kiteljesedést. Ez Japánban természetes és adott, de itthon hiába vannak könyvek, internet, Insta: semmi nem helyettesíti a személyes találkozás és a közös munka örömét.

Lótuszlevél, papagájvirág levele, krizantém, amaranth

Ezért is boldog voltam, amikor rakadtam Minára (Mina Kadowaki Sebők, tervezőgrafikus, ikebanaművész) és Johnra (John McDonald, skót virágkötő, aki jelenleg Magyarországon él), akik hozzám hasonlóan az ikebana bűvöletében élnek és ráadásul ugyanazt a stílust (Sogetsu) követik, amit én. Első, ismerkedő beszélgetésünk közben már megszületett az ötlet: egy közös kiállításon megpróbálni, hogyan tudunk együtt alkotni. Egy kiállításnak tétje van, ami egyszerre inspiráló és félelmetes: ilyenkor nem lehet a félresikerült próbálkozásokat a szőnyeg alá söpörni, mindennek AKKOR és OTT kell tökéletesnek lennie. Mindezek mellett – vagy inkább előtt és alatt – sok-sok óra aprólékos szervezést és előkészítést kell beletenni, ahol persze jól jön, ha többen vagyunk.

Nagy szerencsénkre óriási segítséget kaptunk az ELTE Füvészkerttől – ez úton is szeretném megköszönni, hogy befogadtak. A kiállítás témája az évszakhoz illeszkedve az őszi színek voltak. Ez első hallásra nem tűnhet fantáziadúsnak, de az ikebana sok minden más mellett arra is megtanít, hogy értékeljük az olyan megszokott, szezonális eseményeket, mint az ősz beköszöntét, a falevelek őszi színváltását, a természet utolsó, vörös és aranysárga fellángolását. A színes, őszi levél a harmónia, az elmélyedés és a kitartás szimbóluma, ami elengedhetetlen a közelgő télhez.

A kétnapos kiállítást több száz látogató tekintette meg és remélem, köztük néhány új ikebana rajongó (és talán művelő?) is született...  Vasárnap Ohtaka Masato úr, Japán magyarországi nagykövete is megtisztelt látogatásával.

Természetesen szeretném folytatni az együttműködést Minával és Johnnal, és reméljük, hogy tavasszal újra sikerül közösen kiállítani!

A fényképeket Czigány Ákos készítette. Köszönöm!

Virágok útján / 花のあり方 kiállítás

Helyszín: ELTE Füvészkert

2023. október 14-15