Ez az Kaigakan, a japán 'osztálytermünk'; ide jártam minden kedden, hogy Takagi Suisen mesteroktató mellett ikebanát rendezzek. Az utolsó hat hónapban, amikor már tudtam, hogy nemsokára visszaköltözünk Budapestre, reggel 10-től délután 4-ig itt dolgoztam.
A legtöbben már évtizedek óta tanulnak itt; elsősorban idősebb japán hölgyek, de néha egy-egy fiatal diák (ápolónő, bölcsész, formatervező, közgazdász) is csatlakozott hozzánk.
Utolsó óránkon renka láncvirág-partival búcsúztak tőlem. Háromfős csoportok versenyeztek – minden csoport három, összefüggő alkotással. Sorsot húztunk, majd minden csoport első tagja 30 percet kapott, hogy az adott helyen, az adott anyagból egy kompozíciót készítsen. Ezt követően a második csapattag az első alkotásra rímelő, azt kiegészítő kompozíciót rendezett. Végül az utolsó, harmadik ember a maradék anyag felhasználásával 'befejezte' a csapat munkáját. Harmóniát teremtett, vagy éppen feszültséget; a harmadik alkotó feladata a legérdekesebb, de egyben a legnehezebb is.
Én is harmadik voltam – a fenti képen a jobboldali munka az enyém – de csapattársaim kedvesen bőséges anyagot hagytak meg nekem. Nem minden csapat volt ilyen barátságos...
Mesteroktató: Takagi Suisen
Helyszín: Kaigakan, Tokió
2021.06.19
Comments