Amikor workshopot tartok, akár valamelyik művészeti egyetemen, a hallgatóknak, akár a nagyközönségnek, először mindig a japán tradíciókról és esztétikáról mesélek, majd kiemelek az elhangzott előadásból öt szót, ami jellemző a japán kultúrára, és megtapasztalható egy ikebana alkotás elkészítése közben. Ez az öt szó:
• yohaku, a negatív tér hangsúlya
• fukinsei, aszimmetria
• chowa, egyensúly
• mugiko, a szándékosság kerülése
• mottainai, a pazarlás kerülése
Már egy ideje tervezem, hogy írok ezekről, és ami talán fontosabb, a saját ikebana kompozícióim közül válogatok hozzá képeket is. Kezdjük az utolsóval.
A mottainai szó valami olyasmit jelent, hogy kár lenne érte. Valaminek a használata feleslegesen pazarló, tékozló; kár lenne érte. De akkor is használhatom, ha valaki egy elszalasztott esélyről, vagy feleslegesen megtett útról mesél nekem.
Hihetetlen talán, de a japán kultúra egy szegény agrártársadalom közegében alakult ki, ahol soha semmi nem ment veszendőbe; sem élelmiszer, sem alapanyag. Textil, fa, bambusz - a legkisebb darabka is felhasználásra került. Még a mérgező növényeknek, halaknak is megtalálták azt a sajátos, egyetlen elkészítési módját, ahogy ehetővé váltak (gondoljunk csak a fugu halra).
Az ikebana is csak annyi növényt használ fel, ami az adott célnak és helyszínnek megfelel, egy szál virággal sem többet. Ha kisebb ágakra van szükség, akkor levágjuk és félretéve felhasználjuk a nagyobb gallyak mellékágait. Ha levelek kellenek, akkor elsősorban a virágok felesleges leveleit igyekszünk felhasználni. Nem pazarlunk, nem dobunk el semmit, ami még felhasználható.
Egy workshop után gyakran találok a vizesvödör mélyén, de akár a szemét között is használható nyersanyagot. Ezek az apró hulladékok sokszor adnak ihletet kreatív játékra.
A fényképeken látható kompozíciók mind így készültek.
Comments