Az ikebana egyik alapkérdése a természetes és mesterséges anyagok egyensúlya. Hogyan lehet elhelyezni az épített környezetben a vázát (vagy más tartóedényt) és a gallyakat, virágokat. Hogyan alakul közben a tér, a kompozíció és a befogadó viszonya? Egy ideje már foglalkoztat a gondolat, hogy mi történik, ha megfordítom a szokásos folyamatot, és nem a vágott növényeket viszem be a térbe, hanem szabadtéren, a helyszínen található élő anyag ‘beépítésével’ készítek installációt.
A Debreceni Nemzetközi Művésztelep ideális keretet biztosított ehhez a kísérlethez. A Vekeri tó partján találtam egy félig kidőlt, de élő, zöldellő fát. Húsvétkor, amikor helyszínt kerestem, még a tó kék vize csillogott át az ágak között. Július végén azonban, amikor az installációt építettem, már kiszáradt a tó, és csak a mélyen berepedezett föld maradt. Szomorú, kietlen, de mégis a rejtett és most feltáruló izgalmas világa.
Az eltűnt tó a szépségen túli, más kontextust adott a munkámnak. Az ikebana efemer művészet; és gyorsan hervadó, száradó, törékeny anyagában a pusztulás, az idő múlása kimondatlanul is jelen van.
A természetes és mesterséges viszonya is változott. A fa, a nád, a környezet természetes volt, de a nádszálakból összeállított háromszögek mindenki számára ismerős, geometrikus alakja jelezte a mesterséges, emberi beavatkozás mértékét. Ebben az installációban az ‘alapanyag’ fa életben maradt; de a köréépített installáció egy hét után eltűnt.
A helyszínen készült képek az Ikebanaontheroad Facebook és Instagram oldalain láthatóak.
DNM2022
Debreceni Nemzetközi Művésztelep
Installáció a Vekeri tó partján.
Asszisztensek: Kovács Bence, Szabó Evu, Kérdy Zsófi
Kiállítás
MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ
2022. november 12. – 2023. december 31.
Hozzászólások